- George ! - aztán még mondott valamit de nem értettem. Ránéztem a Kedves Vezetönkre, de ö rám sem hederítve "pókerarccal" lovagolt el mellettem. Azt hittem csak képzelödtem amikor másodszor is  megszólított a hang.

- George !  Néztem hülyén mint Mózes az égö csipkebokorra,  de ezt most minden kétséget kizáróan hallottam, s bevallom öszintén, ekkor merült fel bennem a megvilágosodás gondolata. Ezt azonban hamar elvetettem, mert nem vagyok afféle szent ember, mint akikkel ilyesmi egyáltalán megtörténik. Lázasan járt az agyam, ha nem az akkor meg mi. Rögtön meg is érlelödött a válasz kis agyamban, hogy ugye elég régóta vagyok már a szakmában ahhoz, hogy mostanra megértsem a lovak beszédét, ergo suttogó lettem, értem amit mondanak, mostantól gazdag ember leszek mint Monty Roberts.

őA következö körben már nagyon figyuztam a fönök lovára, néztem a száját hátha szájról le tudom olvasni, hogy ezúttal értelmet nyerjen az egész mondat. Ismét felhangzott a nevem a forgatókönyv szerint, majd annyit értettem még, hogy "nem lehetne-e". Vezérünk mit sem észlelt abból, hogy én éppen "harmadik tipusú találkozást" bonyolítok le a lovával. Na de mi az, hogy nem lehetne-e ?!    Megvan !   Kérni akar valamit, pont úgy mint az Aranyhal a mesében, és estére már unott milliárdos leszek, de azért a barátaimat majd kisegítem, meg ilyesmi.

Ló jön szembe megint, sasolás ahogy kell, és látom ám amint megszólal a ló, ezúttal megvillan a vezér szeme is  úgy, mint amikor az autósok fényszóróval jeleznek egymásnak. Csalódottan kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy nem vagyok suttogó, és mindössze az igen tisztelt kedves méltóságos vezetö úr szólt hozzám rangján aluli módon hasbeszélve.

Ekkor már a teljes mondatot is tisztán megértettem, ami így hangzott:  - George, nem lehetne-e, hogy szárra állítva lovagolod a lovat, mert itt van a tulajdonos...!!!.....hihihihihi....

Panyi György

Válogatott díjugrató