A következőkben ismertetjük azokat a lóbetegségeket, amelyekkel gyakrabban találkozik a tenyésztő vagy a ló használója. A könnyebb áttekinthetőség végett alfabetikus sorrendben írjuk le a betegségeket.
Tetanus (dermedés)
Okozója egy spórás baktérium, amely a humuszban gazdag talaj felső rétegében található.
A szúrt, mély, roncsolt sebekben akkor tud elszaporodni, ha a gennyesztő baktériumok a szövetek oxigénjét elhasználják, mert a tetanus baktérium oxigéntől mentes, tehát anaerob körülmények között szaporodik.
Vérfertőzést nem okoz, de toxinokat termel és közülük a tetanospazmin az izmok merevgörcsét okozza.
A fertőzéstől számított lappangási idő 24 órától több hónapig ingadozhat, így a seb esetleg már be is gyógyulhatott, amikor a betegséget észlelhetjük.
A beteg állat kezdetben nehezen rág, majd becsukott száját még nagy erővel sem lehet szétnyitni (szájzár).
Fejét mereven előrenyújtja, pislogóhártyája előtűnik, orrnyílása trombitaszerűen kitágul, a fülkagylók mereven felállnak, a nyak sörényéle homorú vonalat mutat (szarvasnyak). A végtagok oszlopszerűen merevek. A tetanuszfertőzést kapott csikók fele általában menthetetlen.
Védettséget kap a csikó, a ló a kétszeri antitoxinos oltástól számított 10-14 nap múlva, amelynek hatása egy év. Ezután évente 1-1 oltással meghosszabbítható a védettség.
A csikókat a legelőre kerülés előtt szokták oltani. A vemhes kanca is oltható, így a magzat méhen belüli immunitást kap. Az ilyen újszülött a köldökcsonkon át nem kaphat tetanuszos fertőzést.
A sebzések meggátlásával, illetve azok higiénikus kezelésével előzhetjük meg a tetanuszt.
Tetű
Az ápolatlan állaton, sötét, párás istállóban lép fel. A tartás, a takarmányozás, az ápolás javítása, a szőr lenyírása, kontakt méreggel történő kezelés segít a bajon.
(Forrás: A gazdasági ló, Gazda Kiadó)
Írta:Dr Ócsag Imre